Rohan a világ, rohanunk mi magunk is. Mintha versenyeznénk a világgal, félve, hogy lemaradunk. Félve, hogy elrohan mellettünk az élet. A saját életünk. Na ilyenkor kell megállni!
Megállni és csöndben maradni. Hallgatni. Hallgatni, ami belülről jön, hallgatni, ami felülről jön. És töltekezni. A csenddel, a csendben kapott érzésekkel, gondolatokkal.
A csend, a hallgatás, a befelé figyelés mindig segít. Főleg, ha úgy érzed, hogy már nem vagy a magad ura, ha úgy érzed, hogy már nem bírod tovább a féktelen rohanást!
Csak a csendben hallod meg, ha Ő szól hozzád…
(fotó: pixabay)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.