Hitelesség. Tisztelet. Érettség. Önbizalom. Egyszerűség. Önmagam szeretete. Szerénység. Beteljesedés. A szív bölcsessége... 

Chaplin saját magának írt születésnapi verseként terjed. Nem ő a szerző, de talán pont attól olyan igaz és szép, hogy egy hétköznapi lélek fogalmazta meg röviden, tömören, hogy miért és hogyan érdemes élni. 

Természetesen nem kell minden szavát, gondolatát elfogadni, de érdemes rajta elgondolkodni:

Ha nem élsz, csak létezel, akkor bizony a leghosszabb élet is túl rövid. Vigyél életet az életedbe minden nap. És legfőképp: ne törődj azzal mindig, hogy mit mondanak majd mások! A te életed, te döntöd el, hogy éled.

Talán sekélyesnek tűnik az alábbi idézet, pedig velem is túl sokszor megtörtént már, hogy "Úristen, XY meghalt?" - "Ne, az nem lehet!" Megdöbbentem, leültem, elfogott a félelem, az járt a fejemben, hogy egyszer rólam fognak, fogtok így beszélni...

Szóval, ha sekélyesnek gondolod első olvasásra, gondolkodj egy kicsit el rajta, hogy tereád ebből mennyi igaz:

Félek, félsz, fél. Mindenki fél. Aki nem, az vagy hülye vagy, csak szimplán hazudik. Leginkább az utóbbi. Óvakodj attól, aki azt mondja, hogy ö sohasem fél. A félelem az egyik legősibb emberi érzés. A génjeinkbe van kódolva. A félelmet nem tagadni kell, hanem – divatos szóval – legyőzni. Vagyis inkább a félelem ellenére megtenni valamit. Valahogy úgy, ahogy ebben az idézetben oly jól megfogalmazták:  

Bennem van valami mélyről jövő, örök vonzódás a tengerpartokhoz, a tengerhez. Minden egyes alkalommal, amikor végre odaérek, hatalmába kerít az érzés: hazaértem. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Valahol olvastam egy statisztikai adatot: azok, akik olyan házban élnek, amelyik a tengerre néz, átlagosan hét évvel tovább élnek azoknál, akik nem a tenger mellett élik le az életüket. 

Szóval, miért is van ránk ilyen jó hatással a tenger közelsége? Néhány éve a neten találtam ezt az összefoglalót. Egészen biztosan nem tudományos igényességgel és megalapozottsággal készült, de ha csak egy része igaz is, biza, megéri tenger mellé költözni. Nekem például évtizedes álmom, hogy legkésőbb a nyugdíjas korunkra legyen egy kis házunk - ha nem is "lenn, az óceán partján" - de legalább egy kellemes kis tengerparton, valahol Európában.

Ilyen hatással van ránk a tenger:

Király Esztertől idézek. Szerintem jól összefoglalja, hogy viták - uram bocsá - veszekedések nélkül, nincs élő, igazi kapcsolat. Akár azért nincsenek viták egy kapcsolatban, mert az egyikőtök önként, vagy nem önként, alárendelődik a másiknak mindenben, akár azért nincsenek, mert mindketten érdektelenek vagytok bármit is megvitatni, bármilyen konfliktust felvállalni - például kényelemből - az egy halott kapcsolat. Jövőtlen kapcsolat. Persze vannak ezek a bullshit facebook posztok, hogy X és Y úgy élt le együtt 50-60 évet, hogy soha nem vitáztak, soha nem volt egy hangos szó sem. Csak szeretet, megértés, tisztelet és elfogadás. Aha. Persze. Mese habbal. Az élet nem ilyen. Szép volna, ha igaz volna. De nem az. 

Ìme tehát a megfontolandó idézet:

100 év múlva, például 2123-ban, mindannyian, a családunk mostani tagjai, a barátaink, ismerősök és ismeretlenek, el leszünk temetve.

Idegenek fognak élni a mi mostani otthonainkban, és mindenünk - már egyáltalán, ami megmarad utánunk - más birtokában lesz. Minden ingatlanunk, értéktárgyunk olyan idegeneké lesz, akik ma még meg sem születtek. 

A szerelem lehet örök. A változás viszont biztosan örök. Ezért megfontolandó az alábbi gondolatsor. Nem kell elfogadnod, csak gondolkozz el rajta, ha a helyzeted úgy hozza:

Èltem és szerettem.

Jól s rosszul. De szerettem.